A problémát legfőképpen az okozza, hogy a VoIP-nek többféle változata van, kezdve azzal, hogy a hagyományos telefonforgalmat –kisebb nagyon szakaszokon IP-technológiával továbbítják, folytatva a kábeltévések által teljes értékĹą telefonként ajánlott szolgáltatásával egészen a két PC között az interneten megvalósuló beszélgetésekig. Csakhogy amíg a telefonszolgáltatóként deklarált cégeket különféle jogok illetik meg, és ezzel együtt kötelezettségek hárulnak rájuk, addig az egyszerĹą „elektronikus hírközlési szolgáltatóktól” nem lehet számon kérni például a minimális minőségi követelményeket a beszédátvitelben.
Az NHH az IP alapú beszédszolgáltatásokról már 2004. június 29-én kiadott egy Tájékoztatót, melyben egyértelmĹąvé tette, hogy a VoIP technológiával megvalósított beszédszolgáltatásokat mely esetben tekinti egyenértékĹąnek az Eht. szerinti helyhez kötött telefonszolgáltatásokkal. Már akkor is felmerült több olyan, a technológiai különbségből fakadó szabályozási kérdés, melyekre az NHH csak annyit jelzett, hogy majd későbbiek, a piac kialakulása, megerősödése után fog vizsgálni.
Az azóta eltelt időszakban a beszédforgalom egyre nagyobb százalékát bonyolítják le IP technológiával mĹąködő hálózatokon, a beszédszolgáltatási piac ezen szegmense megerősödött. A Hatóság – ahogyan azt az Európai Bizottság irányelvei előírják –a beszédszolgáltatások piacát technológia-semlegesen, egységesen szabályozná, de annak is tudatában van, hogy ennek a szabályozásnak tekintettel kell lennie a mĹąszaki és gazdasági lehetőségekre is. Csak ez a komplex személet teszi lehetővé az egységes, minden beszédszolgáltató számára kielégítően megfogalmazott szabályozási keretek kialakítását.
Ezért szeretnék megismerni a szolgáltatók álláspontját és a praxisukban felmerült problémákat.
Az NHH honlapján (www.nhh.hu) található 13 kérdésben 2008. május 30-ig lehet véleményt nyilvánítani. A válaszok feldolgozása után az NHH további konzultációkat tervez. A kérdések egyben a legégetőbb problémákat is bemutatják, a végberendezések tápáramellátásától a segélyhívó szolgáltatáson és a hívószámkijelzésen át a törvény által elrendelhető lehallgatásig. Íme egy kis ízelítő:

·    Megoldhatónak látják-e a végberendezés központi tápellátását az Önök által nyújtott IP alapú beszédátviteli szolgáltatás esetében, ha igen, ez igényel-e további beruházást illetve új fejlesztést a hálózatában?
·    Megoldhatónak látják-e az Önök hálózatában az összes aktív elem szünetmentes áramellátását?
·    Megoldott-e az Önök hálózatában a segélyhívó szolgáltatás elérése a 112, 104, 105 és 107 hívószám esetében, és ha nem, milyen nehézségek merülnek fel ezzel kapcsolatban?
·    Megoldott-e az Önök hálózatában a hívó hívószámának a segélyhívó központ felé való továbbítása? Ha nem, akkor milyen nehézségeket jelent a bevezetése?
·    Megoldott-e az Önök által nyújtott IP alapú beszédátviteli szolgáltatásoknál a segélyhívást indító előfizetők pontos helyadatainak a megadása a segélyhívó központok számára. Ha nem, milyen problémákat illetve megoldási lehetőségeket lát ezzel kapcsolatban?
·    Adott-e az Önök által nyújtott IP alapú beszédátviteli szolgáltatásokra vonatkozóan a törvény által elrendelt lehallgatás lehetősége? Ha nem, milyen nehézségeket okoz a lehallgathatóság bevezetése?
·    Kialakíthatók-e az Önök IP alapú beszédátviteli szolgáltatásával különböző minőségi osztályok?
·    Milyen QoS vállalásaik vannak partnereik felé összekapcsolási szerződés megkötése esetén, illetve milyen elvárásokat támasztanak partnereikkel szemben és hogyan ellenőrzik ezek betartását?