Kivételt képez – némileg megerőszakolva a törvényeket – a HR-kihelyezéssel járó outsourcing, amivel a munkajog, ha „burkoltan” is, de foglakozik. Ám itt sincsenek tiszta viszonyok, ahogy arra az év elején első fokon a Magyar Telekom által megnyert per is figyelmeztet, amelyet a négy cégbe kihelyezett telefonos ügyfélszolgálattal együtt kikerült volt alkalmazottak indítottak a távközlési cég ellen. A kihelyezettek a velük szembeni eljárást szabálytalannak tartották, mivel elestek a Telekom-alkalmazottként „elbocsátás” esetén nekik járó többmilliós kártérítéstől.

Az alkalmazottak egyeztetés, új munkaszerződés aláírása nélkül kerültek át a jogutódként feltüntetett, újonnan alapított céghez. Munkahelyük, munkakörük, főnökeik nem változtak, csak ez utóbbiak – minden azzal járó kedvezménnyel együtt – a Magyar Telekom alkalmazottai maradtak. A ránézésre, külső szemlélőként igazságtalannak vélt helyzetet a bíróság másképp ítélte meg, teljes jogutódlást állapítva meg elutasította a volt Magyar Telekom-alkalmazottak keresetét. Ügyvédjük joghézagot lát, illegális munkaerő-kölcsönzésről és nem jogutódlásról beszél, hiszen gyakorlatilag – bár egy másik cég keretébe helyezve – a szervezeti séma ugyanaz maradt, s nem a munkahelyek, csak a munkatársak kerültek át más céghez, ahonnan a távközlési vállalat visszabérelte azokat. Ha egy további átszervezést követően a korábbi Magyar Telekom-operátorok nem kívánnak újabb áthelyezésben részt venni, kilépésükkor a mostani cégükben munkavállalóként eltöltött rövid idő és nem a távközlési vállalatnál megszerzett 10-20 éves munkaviszony után járó végkielégítés kaphatják. Vagyis a kihelyezési kultúrában van még itthon tanulnivaló, és a jogrendszerünk sincs igazán felkészítve ezekre az üzletekre.

Munkajog és kihelyezés

Nem véletlen tehát, hogy az idei HOA-konferencia szervezői meghívták a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusát, dr. Berke Gyulát, aki előadásában az outsourcing jogi lényegével és munkajogi problematikájával foglalkozott.

Az európai gazdaságban harminc éve megjelent outsourcing mára új gazdasági ágazattá, szolgáltatási iparággá nőtte ki magát, internacionalizálódott, és a nagy gazdasági integrációk határaira sincs tekintettel. Ugyanakkor a gazdasággal foglalkozó tudományok nem egyértelmĹąsítik annak fogalmát, amikor egy gazdálkodó szervezet tevékenységeinek egy részét nem vele jogviszonyban lévő személyekkel végezteti, hanem szerződéses formában, harmadik féltől veszi igénybe. Még bonyolultabb a cégcsoporton belüli, több belső céggel szerződésben álló szolgáltató esete, hiszen ekkor a központi vezetés úgy a szolgáltatást nyújtót, mint az igénybe vevőt is képes érdemben befolyásolni.
Egy újabb specializációs hullámot követően további, outsourcingnak is nevezhető szolgáltatástípusok jelennek meg. Egyes vállalatok ugyanis olyan szakismeretre tesznek szert, amelyre alapozva sok vállalat számára képesek outsourcingnak nevezhető magas szintĹą szolgáltatást nyújtani. A közgazdasági szakirodalom dinamikusabb meghatározást adva a rendelkezésre álló erőforrások kihelyezését (is) érti outsourcing alatt (magát a szót értelmezve ez a legautentikusabb meghatározás).

Miként lehet egy ilyen bonyolult területet jogilag rendszerezni – teszi fel Berke professzor a kérdést. Interdiszciplináris szerződésekről lévén szó, az outsourcing minimum négyféle jogi szempontból vizsgálható:

1. Hagyományos magánjogi, polgári jogi problémaként – hiszen a szolgáltatást megrendelő megbízói, vállalati szerződésen keresztül jut az elvárt szolgáltatáshoz –, aminek azonban vannak speciális vonatkozásai. Nem dologi tevékenységről, hanem tevékenység végzéséről lévén szó a nem materializálódó szolgáltatás meghatározása jogi problémába ütközik, ami pl. a hibás teljesítés következményeinek felelősségét firtatva jelentkezik. Például a felelősség szempontjából hogyan kell az informatikai szolgáltató hibájából keletkező, a megbízóra terhelődő adatszolgáltatási problémát vagy késedelmes fizetést stb. kezelni?
2. Ma már az outsourcing-szolgáltatások jelentős hányada nemzetközi magánjogi problémákat is felvet.
3. Az európai jognak is vannak az outsourcing-tevékenységgel kapcsolatos vonatkozásai. Például amikor szolgáltatások nyújtásával összefüggő direktívákhoz kapcsolódik (munkaeszközök nem kerülhetnek másik országba), de a „porting workers” jogi aspektusai, a szolgáltatást végző munkavállalók külföldi „kiküldetése” is ide tarozik.
4. Végül a téma kapcsán adójogi vonatkozásokkal közigazgatás-jogi kérdések is felvetődnek, amilyenek az informatikai szolgáltatásokkal kapcsolatos adatbiztonsági, titkossági problémák.

Mindez csak egy töredéke az outsourcinggal összefüggő jogi kérdéseknek. Mivel nem egyértelmĹą az outsourcing hazai jogi szabályozása, csupán az összetett jogi szempontok bemutatására szorítkozhattunk. Tettük ezt nem az elrettentést szolgálva, sokkal inkább arra hívva fel a figyelmet, hogy a szolgáltatás minősége, zökkenőmentessége a szolgáltató kompetenciáján, együttmĹąködési képességén, üzleti empátiáján, rugalmasságán túl jogi érzékenységének is függvénye. Annak, hogy belátja-e, nemcsak megbízottként, de egy jogi szakértő felé megbízóként is jól kell tudnia teljesíteni.

Alapszabályok

Végül az informatikai szolgáltatásokra vonatkoztatva azért néhány kézzelfogható „tanáccsal” is szolgálunk, amelyet betartva csökkenhet az esetleges későbbi jogi procedúrák száma. A kkv-piacot, valamint az állam- és közigazgatást megcélzó informatikai outsourcingcég, a Navigátor Zrt. és a vele együttmĹąködő Novák és Társa Ügyvédi Iroda az alábbi néhány pontot tartja fontosnak betartani annak érdekében, hogy minél kevesebb fennakadás legyen a szolgáltatás igénybevétele során a megbízó és szolgáltatója között. A kritikusabbakra részletesebben is kitértünk.

• A szerződés tárgyának a két fél általi közös, nagyon pontos meghatározása.

A megbízók általában ebben a kérdésben a legbizonytalanabbak, például abban, hogy csak a hardver vagy a szoftverek üzemeltetését is a szolgáltatóra bízzák-e. Ezért fontos, hogy közösen kerüljenek meghatározásra a szerződésbe kerülő tevékenységek (pl. csak a szerverek üzemeltetése kerül-e ki a szolgáltatóhoz, vagy a szoftverleltár kezelése is). Fontos, hogy az üzemeltetett hardver- és szoftverkészletet tartalmazó egységes informatikai környezet meghatározását és kialakítását követően a szerződés fennállása alatt bármilyen változásról mindkét félnek tudnia kell. De ugyanilyen fontos az informatikához kapcsolódó harmadik féllel kötött megállapodások szerződéskötés előtti felülvizsgálata és annak eldöntése, hogy a benne foglaltak közül mi kerüljön át a szolgáltatóhoz, és mi maradjon a megbízó kezelésében (pl. a szolgáltató feladatköre kiterjedjen-e az egyedi könyvelőprogram szállítójának kezelésére is).

• Az elvárt szolgáltatási szint optimalizálásához a szerződéses garanciák és a mérési metódusok meghatározása.

Nincs egységesen alkalmazható módszer. A megbízónak a core business függvényében kell meghatároznia az annak támogatására igényelt szolgáltatásokat és az azokhoz rendelt szolgáltatási szinteket. A szükségesnél több szolgáltatás és magasabb rendelkezésre állási szint indokolatlanul drágítja a szolgáltatási csomag díját. Az SLA-k megfelelést igazoló mérési módszereit a két félnek közösen ajánlott meghatározni és lefogadni.

• A kártérítési felelősség egyértelmĹąvé tehető a kártérítés tárgyi és időbeli korlátainak meghatározásával.

A meghatározott kockázati szintig rendszerint átalány kártérítést vállal a szolgáltató. Kiugró mértékĹą hibás teljesítés esetén – ha nem zárták ki a szerződésben – ennek mértékén felüli követeléssel is élhet a megbízó. A szerződéses szabadság elvébe belefér a kártérítési felelősség korlátozása, ezért a szolgáltatók az átalány kártérítés mértékét többnyire az üzleti kockázathoz mérten állapítják meg.

• A szerződés tárgyát képező eszközkészlet biztosításainak összehangolásával elkerülhetők a lefedetlen területek.

Eszközszinten ebből ritkán származnak bonyodalmak, de pl. az adatvesztés, adatvédelem kérdéskörét érintve érdemes szerződéskötés előtt megvizsgálni mindkét fél kapcsolódó biztosításait, vajon kiterjednek-e a fent említettekre, és hogyan érvényesíthetők a biztosítási feltételek. Mivel a szolgáltatásokhoz kapcsolódó biztosítási formák igen sokrétĹąek, érdemes ezekről tájékozódni.

• A megbízó adatainak és informatikai rendszerének biztonsági szintjét és tevékenységi körét össze kell hangolni.

Az üzleti tevékenység függvényében a megbízó által meghatározott és a szolgáltató által véleményezett adatmentés és archiválás módszeréről és rendszerességéről pontos megegyezésnek kell születnie, s a szolgáltatónak a szerződéskötést követő néhány héten belül helyreállítási tervet kell kidolgoznia.

• A vállalat partnerekkel, munkatársakkal és hatósággal való érintkezését szolgáló kapcsolattartási rendszerének egységesnek és jól dokumentálhatónak kell lennie.

• A megbízó informatikai rendszerének elemzésével megelőzhetők vagy előre jelezhetők a problémák és leállások.

A szolgáltatónak előre kell látnia a lehetséges veszélyforrásokat és a nem rendeltetésszerĹą mĹąködésből adódó eltéréseket. Ha a szolgáltató ehhez monitoringrendszert alkalmaz, a szerződésben azt is meg kell határozni, hogy ez kiterjedjen-e a harmadik fél által nyújtott szolgáltatások felügyeletére.

• Úgy a megbízónak, mint az érintett dolgozói körnek, de a szolgáltatónak is tisztában kell lennie az erőforrás-kihelyezés alkalmával átvett munkatársakra vonatkozó munkajogi szabályozásokkal.

• Ajánlott előre meghatározni az IT-outsourcingszerződés hatálya alatti és utáni jogtulajdonlás kérdését.

Az egységes informatikai környezet leírását tartalmazó, a szerződéskötést megelőzően elkészülő dokumentumban célszerĹą rögzíteni a korábban a megbízó tulajdonában levő, ám kihelyezett eszközök listáját éppúgy, mint a szolgáltató birtokában lévő, de a szolgáltatás ideje alatt az ügyfél rendelkezésére bocsátottakét.

Jogi szempontból az IT-outsourcing legfontosabb előnye a felelősségi kérdések elhatárolása. Vagyis a belső informatikán dolgozók, illetve vezetőik korlátozott felelősségével szemben a szolgáltató – a két cég közötti szerződés alapján – gyakorlatilag teljes felelősséggel tartozik a munkavégzés során elkövetett hibákból eredő károkért, vagyis az outsourcing-szerződés jogi szempontból nagyobb biztonságot jelenthet a cégnek.