Kína dominanciára törekszik a high-tech területén (is) - Innovációs különbségek számokban és kultúrában (1. rész)

A helyszín Peking, egy jellegtelen konferenciaterem. Az előadó, Vu Dzsian-ping hatalmas csiszolt üvegfal előtt áll. Elfordít egy kapcsolót, erre az üveg áttetszővé válik, és megjelenik rajta egy impozáns hálózati műveleti központ, tele nagy számítógépes kijelzőkkel. Kína és a világ térképét mutatja, hajszálpontosan megjelölve a következő generációs internet, az IPv6 kínai kapcsolódási pontjait.

Kínában már majdnem kétszer annyian használják az internetet, mint az Egyesült Államokban, és Vu Dzsian-Ping - számítógép-tudós, a kínai oktatási és kutatási hálózat igazgatója - azt szemlélteti, hogy az új protokoll telepítésében az ázsiai nemzet gyorsabban halad, mint bármelyik másik állam a világon.
 
Az IPv6 elődjénél jóval fejlettebb biztonsági és adatvédelmi beállításokat tartalmaz, de sokkal fontosabb, hogy az új protokoll révén nagyságrendekkel több IP-cím osztható ki, miközben a jelenlegi (IPv4-es) internetcímek gyakorlatilag elfogytak.
 
"Kínának át kell térnie az IPv6-ra - hangsúlyozza Vu. - Az Egyesült Államokban sokan nem hiszik, hogy ez sürgős volna, de mi meg vagyunk győződve róla."
 
Ha viszont a következő generációs internet már megérkezett Kínába, vajon a számítástechnika jövője is ott formálódik? - teszi fel a kérdést a The New York Times helyszíni tudósítója.
 
Sok egyesült államokbeli szakember szerint nagyon is. Mivel rendelkezésére áll az olcsó munkaerő, Kína a számítógépek és fogyasztói elektronikai termékek területén immár a világ meghatározó gyártója. A virágzó gazdaság és a növekvő technológiai infrastruktúra pedig hatalmas tolóerőt jelent a következő generációs számítástechnika élvonala felé.
    
Több mint nemzeti büszkeség
    
Kína esetében a számítástechnikai központok fejlesztését nem egyszerűen a nemzeti büszkeség motiválja, hanem az egyfajta kísérlet arra, hogy megfelelő alapot teremtsen az innovatív kínai vállalatok számára, és átalakítsa a technológiai struktúrát, új irányba mozdítva el a világ asztali PC-inek összeszerelésétől.
 
"Ne higgyük azt, hogy nem születhet meg a kínai Steve Jobs - figyelmeztet Clyde V. Prestowitz Jr., az Economic Strategy Institute elnöke. - Az innovációnak különböző formái vannak, mi pedig hajlamosak vagyunk egyenlőségjelet tenni az innovációs és a garázsból induló, ötletekre építő cégek közé. Van azonban egy másik formája is az innovációnak, amely az eredmények folyamatos javulását eredményezi. Ebben mi nem vagyunk jók - ők viszont azok."
 
Ezt a nézőpontot nem mindenki osztja, mindazonáltal más szakértők is arra figyelmeztetnek, hogy hiba lenne alábecsülni a gyors haladáshoz rendelkezésre álló kínai kapacitásokat.
 
"Amikor 1978-ban először jártam Kínában, azt láttam, hogy a munkások varrótűvel fűzik fel a számítógép-memóriákat - emlékszik vissza Patrick J. McGovern, az International Data Group alapítója, aki az elsők között fektetett be az egyik legsikeresebb kínai internetes cégbe, a Tencent Holdingsba. - Mostanra felgyorsult az innováció, és a jövőben egy sor okostelefon és táblagép szabadalmának már kínai szakemberek lesznek a tulajdonosai."
    
Újfajta kihívás
    
Hat évtizedre visszatekintve - egészen az Eniacig, az első elektronikus számítógépig - az Egyesült Államok határozta meg mind a tempót, mind az utat a modern számítástechnika és a kommunikáció számára. A mainframe-től az iPhone-ig, az Arpanettől a WiFi-ig minden innováció amerikai volt.
 
Multikulturális olvasztótégelyként létrejött a Szilícium-völgy, amelynek dominanciáját egészen az 1980-as évekig senki sem fenyegette. Akkor Japán - legalábbis úgy tűnt - egy időre átvette az irányítást a félvezető- és számítógép-iparban, egészen addig, amíg a szigetország gazdasága hanyatlani nem kezdett.
 
Ma Kína egészen másfajta kihívást jelent. Míg a japán gazdaság motorja már régóta az export, Kína hamarosan a világ legnagyobb belső piacává válik az internetes kereskedelem és a számítástechnika területén egyaránt.
 
A kínai technológia erejére a világ 2010 végén kapta fel a fejét, amikor egy időre a kínai Tianhe-1A lett a világ leggyorsabb szuperszámítógépe. Bár amerikai processzorokkal készült, és teljesítményét hamarosan felülmúlta egy japán gépé, egyértelműen bizonyította, hogy a kínaiak világszínvonalú számítástechnikai tervezésre képesek.
 
Aztán tavaly októberben egy másik kínai szuperszámítógép, a Sunway Bluelight MPP áttörte a petaflop - a másodpercenkénti trillió számítási művelet - jelentette akadályt, és ezáltal a világ 20 leggyorsabb számítógépének egyike lett.
 
Ennek a gépnek a hírét még elődjénél is nagyobb meglepetéssel fogadta a világ. Egyrészt azért, mert kínai mikroprocesszorokra épült, másrészt azért, mert jelentős előrelépést ért el az alacsony fogyasztású működésben. Ami arra utalhat, hogy a kínaiak már most jelentős előnyre tettek szert a "teljesítmény per watt" versenyben - márpedig az energiahatékony számítástechnika alapvető fontosságú lesz a következő generációs, úgynevezett exascale szuperszámítógépek megalkotásakor. 
 
Ezek a számítógépek ezerszer gyorsabbak lesznek a jelenlegieknél, megjelenésük a tervek szerint az évtized végére várható. A kínai kormány szuperszámítógép-befektetései az amerikai szakemberek szerint is kifizetődnek.
 
Akadályok a dominancia előtt
    
Tavaly egy interjúban Ven Csia-pao kínai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy országa elkötelezett a "tárgyak internetének" létrehozásában. (folyt.)
 
 
 

Kapcsolódó cikkek

 

Belépés

 

 

Regisztráció